Ugyebár mivel apa elköltözött otthonról, nem tartom vele nagyon a kapcsolatot, csak néha, így evidens, hogy az apai nagymamámmal se találkozok sokszor, jó ha havonta. De azért mindkettőjüket nagyon szeretem!
Mamának be kellett feküdnie a kórházba kivizsgálásra. Mondom biztosan csak ilyen rutinvizsgálat.

Aztán apa mondta, hogy daganatot találtak a torkában, és megis egy hét, mire megjön az eredmény, hogy jó vagy rossz indulatú. Nos az eredmény a jelzett napon érkezett meg. A mamám daganatos. A mamám gégerákos. Összetörtem. Nem lehet. Annyi rossz dolog történik velem, annyi rossz ért már életemben, és még ez is?! Ez nem lehet. Pedig bizony hogy lehet! :( Az iskolában már nem érdekelt, hogy látják rajtam a tanárok és diákok hogy depressziós vagyok. Már nem érdekelt. Hazatértem, bezárkóztam a szobámban, és depresszióztam. Ebből álltak a napjaim. Ma kiraktam viberre ezt a képet profilképnek:

És rámírt osztályfőnököm.

Köszönöm neki, hogy mindig észhez térít kicsit! Köszönöm neki, hogy foglalkozik velem! Ő az egyetlen. :(
Köszönöm <3