2014.09.20 17:02

Egyedül vagyok itthon, anya és testvérem elment egy rendezvényre. Persze engem is invitáltak, de ugye... nem sok kedvem volt menni, nem is mentem. Itthon ülök, facebookozok, melankólikus dalokat hallgatok, szerkesztgetem a weblapomat, mikor csengetnek. Na, mondom biztos anyáék jöttek haza, de aztán eszembe jutott, hogy vittek kulcsot, szóval nem csengetnének. Jó, nyomom a gombot hogy be tudjon jönni, erre mégegyszer csenget. Kimegyek az erkélyre, hogy mi a szar van...erre...erre ott áll lent apa, és ezt mondja: -Lejössz kicsit beszélni? Igazából teljesen meglepődtem, mert mint említettem, 50km-re lakik tűlünk, de aztán megláttam a ruháját, és láttam hogy munkából megy haza, gondolom beugrott... én mondom: -Aha... Lesétálok az első emeletről. Üdvözöl apa, megpuszilna, de éppen "jó" kedvemben talált, így én inkább csak kitértem a puszija elől. Homlokráncolva megkérdezi, hogy van valami bajom? Magamban felsorolom, hogy mik, pld: elhagytál, nem szeretsz, van rajtam kívül két mostohagyereked, 50km-re laksz tőlem, alig találkozunk, ha segítséget kérek tőled, nem segítesz..stb. De csak ennyit mondtam: -Semmi. Elkezdett nekem beszélni, hogy látta tesómat a parkban, csak nem ment oda hozzá, mert ott volt anya is. WUT?????? Nem megy oda a saját gyerekéhez, mert ott van a volt FELESÉGE, aki mellett 15 évig élt????? OMG. Mintha Dumbleorf vagy ki a faszom lenne anya... Ezt meg is mondtam neki, erre ő bevágta a durcát, mondta hogy mennie kell, mert disznótor lesz holnap és készülnek. MIVAN? Engem meg luxus meghívni, persze... nem baj, éld csak a gyönyörű kis életedet... kezembe nyomott egy vacak ötszázast (!!!!) és mondtda, hogy majd beszélünk. Erre beült a kocsiba és se szó se beszéd elment, én meg ott álltam megalázottan az ajtóban, kezemben az ötszázassal.

No problem.